Magyar nyelv English language Akadálymentesített verzió

Címlap
  • strict warning: Only variables should be passed by reference in /home/mafilm/public_html/modules/captcha/captcha.inc on line 61.
  • strict warning: Non-static method view::load() should not be called statically in /home/mafilm/public_html/modules/views/views.module on line 1113.
  • strict warning: Declaration of views_handler_field::query() should be compatible with views_handler::query($group_by = false) in /home/mafilm/public_html/modules/views/handlers/views_handler_field.inc on line 1147.
  • strict warning: Declaration of views_handler_sort::options_validate() should be compatible with views_handler::options_validate($form, &$form_state) in /home/mafilm/public_html/modules/views/handlers/views_handler_sort.inc on line 165.
  • strict warning: Declaration of views_handler_sort::options_submit() should be compatible with views_handler::options_submit($form, &$form_state) in /home/mafilm/public_html/modules/views/handlers/views_handler_sort.inc on line 165.
  • strict warning: Declaration of views_handler_sort::query() should be compatible with views_handler::query($group_by = false) in /home/mafilm/public_html/modules/views/handlers/views_handler_sort.inc on line 165.
  • strict warning: Declaration of views_handler_filter::options_validate() should be compatible with views_handler::options_validate($form, &$form_state) in /home/mafilm/public_html/modules/views/handlers/views_handler_filter.inc on line 587.
  • strict warning: Declaration of views_handler_filter::query() should be compatible with views_handler::query($group_by = false) in /home/mafilm/public_html/modules/views/handlers/views_handler_filter.inc on line 587.
  • strict warning: Declaration of views_plugin_query::options_submit() should be compatible with views_plugin::options_submit($form, &$form_state) in /home/mafilm/public_html/modules/views/plugins/views_plugin_query.inc on line 169.

Magyar Krónika - Országépítés 2015/3 - Mafilm

Országépítés 2015/3 - Mafilm

Evita, Asterix és Obelix, SPY: e nagy külföldi produkciókban a közös, hogy mindet nálunk forgatták, nem csak szakmai presztízst, hírnevet, de bevételt is hozva az országnak. Körképünk során bebarangoltuk a közelmúlt filmes produkcióinak díszleteit, utánajártunk merre tart, és milyen lehetőségei vannak a hazai filmgyártás mögött álló, filmes háttériparnak.

Több mint száz év telt el azóta, hogy a párizsi Salon Indien du Grand Café kíváncsi közönsége előtt a Lumiére fívérek bemutatták a Cinématograp-he működését, amely amellett, hogy forradalmasította a képi ábrázolást, a 20. század egyik legkedveltebb szórakozási formájának és az egyik legjövedelmezőbb iparágának meg-
születését is jelezte. Pár hónappal a párizsi premier után a pesti közönség is megismerhette a mozizás örömét: 1896 májusától a Royal Szálló kávéházában rendszeres vetítéseket tartott a Lumiére-cég. Alig telt el néhány év, és hamarosan megszületett a magyar moziszakma.

Legendás kezdetek

1912-ben Falusi Miklós Hunnia Filmgyára felépíti első műtermét a külső Lipótvárosban, és még ebben az évben bemutatják az első hazai nagyjátékfilmet, Kertész Mihály Ma és holnap című moziját. Négy évvel később megalakul Rákosi Tibor pasaréti Star Filmgyára. A Könyves Kálmán körúti hordógyár telephelyére szintén filmesek költöznek:

Korda Sándor, vagy ahogy később az egész világ megismerte a nevét: Sir Alexander Korda vezetésével megkezdi működését a Corvin Filmgyár, amellyel a minőségi kritériumokkal és szakmai hozzáértéssel jellemez-
hető amerikai stílusú filmgyártás érkezik Budapestre.

A két világháború között, a nemzeti filmgyártást felrázandó, a kormányzat veszi kezébe az ügyet: filmrendeletet bocsátanak ki, létrehozzák a Filmipari Alapot és a Magyar Filmirodát, és megindul a hangosfilmgyártás is. A negyvenes évek eleje már a háborús konjunktúra jegyében telik, a hazai filmgyártás az európai élvonalba kerül, igaz, inkább menynyiségét tekintve, bár készül néhány művészi szempontból is értékes alkotás, mint Szőts István filmje, az

Emberek a havason.

A II. világháború a filmes szcénát sem hagyta pusztítás nélkül: 1945-ben egyetlen műterem sem volt használható állapotban – csupán két évvel később konszolidálódtak a filmgyártás feltételei. Aztán következett az államosítás, létrejött a Hunnia és a Budapest Filmstúdiók összevonásával a Magyar Filmgyártó Vállalat (Mafilm) a hatvanas években pedig, kicsit megkésve ugyan, de eljött a régen várt aranykor. Évente huszonöt mozi- és hetven-nyolcvan tévéfilm készült a hazai stúdiókban, a Mafilm Európa harmadik legnagyobb filmgyáraként több mint két és félezer munkatársat foglalkoztatott. A hetvenes években felépült a Fóti Filmgyár a Huszárik és a Máriássy műteremmel. A rendszerváltásra, a játék- és tévéfilm gyártás állami finanszírozásának fokozatos megszűnése miatt elveszett a lendület: a Mafilm vezetői kisebb, külső hatásokra gyorsabban reagálni tudó, rugalmasabb szervezetek létrehozásáról határoztak, ám a cég így sem tudta felvenni a versenyt az új piaci viszonyok között. 1992 végére felszámolási eljárás alá került, 1994-ben részvénytársasággá alakult, 2012-ben nonprofit Zrt. lett a végső cégforma, 2013 októberében pedig beolvadt a Magyar Nemzeti Filma-lap Közhasznú Nonprofit Zrt-be. Ez utóbbi döntés az évtizedes tetszhalál állapotából támasztotta fel a filmgyárat: a filmszakmai tartozáscsomag rendezésével az újra állami tulajdonba került, gyakorlatilag kivéreztetett. Mafilm kapott még egy lehetőséget.

 

Élet a romokon

Huszonöt emberrel vettem át a céget, a korábban négy telephellyel büszkélkedő filmgyár szétrobbant, ma már csak a Róna utcai és a fóti telep működik – ecseteli a hajdani aranykor és a 2012-es állapotok közti óriási különbséget Zákonyi S. Tamás, a Mafilm Studióigazgatója, aki két évvel ezelő tti beiktatásakor vette számba a veszteségeket.

Az akkor több sebből vérző cég óriási adósságállományát állami dotációval több ütemben sikerült rendezni. Ennek köszönhetően jelentős fejlesztésen estek túl. Komoly filmes produkciók ugyanis nem forgatnak a legkorszerűbb technika és kiszámítható, biztos infrastruktúra nélkül. A magyar filmművészet egyik bölcsőjének számító Róna utcai telephely III-IV. stúdióját felújították, a stúdió mellé korszerű kiszolgáló helyiségeket – sminkszobákat, öltözőket és irodákat is építettek.

A fótistúdiótelepen a 2009-ben leégett és újra felépített Huszárik műterem mellé elkészültek a hiányzó kiszolgáló helyiségek, és felszerelték azt a korszerű, szabadtéri, ötvenöt méter hosszú, hat méter magas green screent, amelyben először, tavaly nyáron Rudolf Péter Kossuthkifli című filmje forgott. Emellett megkezdték a több mint százezer tételből álló jelmezraktár digitális feldolgozását is.

Zöldmezős beruházásban, gyakorlatilag a földből nőtt ki 2005-ben az Origo és a Korda filmstúdió, amely versenyképes technológiával és infrastruktúrával állt rajtvonalhoz a közép-kelet-európai filmes háttéripar versenyében – nem maradhat le mellettük a Mafilm sem.

Persze itt nem a versengés, hanem az együttműködés az erősebb: többször előfordult, hogy a forgatási helyszínek egy részét Fóton, másik részét az Origóban oldották meg – legutóbb a 2014-ben hazánkban forgatott SPY esetében.

Rajtvonalon

A konkurenciát sokkal inkább a térség országaiban ébredező filmipar jelenti, a románok, a csehek, s utóbb a bolgárok is olyan helyzetet teremtettek, amely vonzza a kedvező forgatási feltételeket kereső nemzetközi óriásprodukciókat.

A Mafilm, ahogy nyereséget termel, annak eredményét – a nonprofit Filmalap részeként – visszaforgatja a stúdió további fejlesztéseire. A Mafilm sikere a szakma egészének érdeke.

– Több százmillió dollárt költenek el nálunk évente a filmes produkciók, a filmtörvény előtt ez az összeg csupán húsz-harminc millió dollárt tett ki. Tehát nemhogy csökkent, hanem ugrásszerűen megnőtt hazánk iránt a filmes érdeklődés

– szögezi le a Mafilm igazgatója.

– Romániában, és Csehországban a magántőke nagyrészt a kereskedelmi tévék köré szerveződött, ebből nőtte ki magát Bukarestben a Castel Film, vagy Prágában a Barrandov, korszerű műtermekkel, modern infrastruktúrával. Ám a csehek árai már viszonylag magasak, így veszítettek népszerűségükből.

Bulgáriában Avi Lerner producer megvásárolta a Nu Boyana filmstúdiót, de filmes hagyományok és kellő szakmai háttér híján szinte csak a saját produkciójában készülő filmek forognak ott. Velük szemben óriási előnyünk a profi szakembergárda, a filmes hagyományok és az adókedvezmény rendszere – fejtegeti a szűkebb európai térség, és benne a hazai esélyeket a szakember. Persze a Mafilm nem csak a külföldi, hanem a hazai produkciókat is örömmel fogadja.

– A magyar filmnek évekig nem volt szüksége műteremre, mert nem volt rá pénz, így a hazai filmek kilencven százalékban külső helyszínen készültek.

Ma azonban úgy tűnik, a helyzet változóban van – legutóbb Gárdos Péter forgatott a Róna utcai stúdiónkban, a Mancs egyes díszleteinek a fóti Máriássy műterem adott otthont, és Sándor Pál is jelezte, igénybe fogja venni a filmgyár szolgáltatásait. Zákonyi S. Tamás, a Mafilm Studió igazgatója

 

A fóti erdőben Robin Hood kószált

Adódik persze a kérdés, hogyan találja meg az országot egy-egy szuperprodukció? A sok összetevős egyenlet egyik legfontosabb eleme a 2004-es filmtörvényben meghatározott adó-visszatérítés.

– Tavalyig húsz százalék, idéntől huszonöt százalékban állapították meg azt a kedvezményt, amelyet a filmes produkciók adóvisszatérítés formájában kapnak, ha Magyarországon forgatnak. Ez mindenkinek jó: az államnak, mert több bevétel jön hazánkba, és jó az adózónak is, mert az itt elköltött összeg egy részét leírhatja az adóalapjából és adójából – magyarázza Zákonyi S. Tamás, aki szerint ez a 2004-es döntés tette egy csapásra vonzóvá tette az országot a nagy stúdiók számára.

És van még egy óriási előnyünk, Budapest: a centrumban remek szállodák találhatók, onnan tizenöt perc alatt elérhető a fóti filmgyár, ráadásul Budapest architektúrája, az építészeti korok stíluskavalkádja komoly vonzóerő – magyarázza a szakember, aki mindezt testközelből tapasztalta meg: Steven Spielberg München című filmje számára – amelyben Zákonyi S. Tamás a magyar stáb vezetőjeként vett részt – pontosan ezért választotta Budapestet.

– Ahhoz, hogy Spielberg nálunk forgasson, kellettek személyes kapcsolatok is: Andy Vajna volt az, aki meggyőzte a rendezőt és Kathleen Kennedy producert, hogy itt dolgozzanak – hangsúlyozza a szakember, aki szerint, ha egy olyan világhírű filmes cég, mint amilyen a Universal Pictures, itt forgat Spielberggel Magyarországon – és nem mellesleg elkölt körülbelül tizenöt millió dollárt –,

annak komoly presztízs- és szakmai hírértéke van.

– A fóti filmgyárban készült többek közt az Eragon (2005), a Robin Hood (2006), a Season of the witch (2010), a Spy (2014), olyan színészek közreműködésével, mint Jeremy Irons, Nicolas Cage, Jason Statham vagy Jude Law. Ám ehhez kellett a Mid Atlantic Films nevű cég, amely bizalmon alapuló munkakapcsolatot alakított ki az olyan világhírű filmstúdiókkal, mint amilyen a Universal, a Paramount, MGM, vagy a 20th Century Fox – mondja Zákony S. Tamás.

 

Barokk kísértet

A fóti filmgyár külső díszletei közt

barangolva a közelmúlt filmtörténetének különös egyvelegét tapasztalhatja meg a látogató. A romantikus lelkületű filmimádók számára ez maga a mennyország, ám a színfalak mögé még nekik sem ajánlatos bekukkantani: a régen használt díszletek anyagát hamar kikezdi az idő. A telep legrégebbi backlotja (díszlet-együttese) az Esztergályos Károly rendezte Hamlet számára készült több mint harminc évvel ezelőtt, így igazi régiségnek számít.

A középkori várudvart kerengővel, templom- vagy kastélybejáratnak is használható román kori bélletes kapuval idézi meg, de található itt börtön és gótikus lovagterem is. Az illúzió tökéletes: a pozdorja, papír, fa és hungarocell felhasználásával készült falak felületét elnézve alig hihető, hogy nem kőből készültek.

– A díszleteket az alapkarbantartásokon felül a benne forgatni készülő filmes csapat renoválja, hiszen ők tudják, mire van szükségük. Ma már az épített háttereket az utómunka során részben animációval pótolják. Ám a jó minőségű díszlet a színész számára játékban nélkülözhetetlen – mesél az itt folyó munkáról Klacsmann Detre, a Mafilm munkatársa, miközben körbekísér minket a telepen. A vár melletti területen egy középkori városka, valamint egy amszterdami utca és egy Dickens-korabeli világ is felépült: a tökéletes hatás elérésén díszlettervezők, szobrászok, díszletfestők egyaránt dolgoznak

– leginkább magyar szakemberek.

A középkori városka szívében kerek teret alakítottak ki, amely a szűk ablakú, kopottas, emeletes házacskáival egyszerre hátborzongató és izgalmas látvány: a mesterien megidézett múlt és az itt forgatott filmek emlékének valami furcsa egyvelegét érezni itt, mintha a varázsától megfosztott, magára hagyott mesevilágban járnánk. Nem is csoda, ha a faajtók becsapódására vagy az ablaktáblák nyikorgására minduntalan összerezzenünk. Pár száz méterrel odébb több száz évet ugrunk az időben.

A 20. század borzalmai öltenek itt testet: a koncentrációs tábor díszlete a Sorstalanság forgatására épült fel. A rogyadozó barakkok mocskos szürkéje, az ég felé meredő kéményével, sötéten tátongó kapujával vészjósló látványt nyújtó vörösesbarna krematórium még akkor is nyomasztó látvány, ha időnként emlékeztetjük stábot, akikkel dolgozni fogunk – meséli Detre, miközben a telep két hatalmas műtermét elhagyva megérkezünk a jelmezraktárba. Több mint százezer kosztümöt őriznek itt: a legkülönfélébb korokból származó öltözékek végeláthatatlan folyosója kanyarog a

Ez utóbbit az egyébként jelmezkölcsönzőként is működő raktárból sokan szeretnék farsangra vagy egyéb bulikra kivenni. Ám Ágnes inkább megvarrattatja a mását, hogy az eredeti megőrződjön az utókornak, hiszen az már filmtörténeti relikvia. Éppen, mint a Mafilm maga.

Cikk szerzője: Szentesi Anna

» Letöltés PDF-ben

 

Mafilm állománnyal kapcsolatos átszervezés

A Mafilm Nonprofit Zrt. újbóli állami tulajdonba kerülés szempontjainak figyelembe vételével az elmúlt évben több átszervezést hajtott végre jogi, pénzügyi valamint szervezeti felépítésben.

Több éve elhúzódó jogi ügyek kerültek lezárásra, kifejezetten kedvezőtlen vevői és szállítói szerződések kerültek felülvizsgá...

Tovább a cikkre »